2009. január 31., szombat

Huhh.... ma is munka volt, tul faradt vagyok irni. Az utolso 30 oldalt vegulis sikerult legyurni(A Mester es Margarita temaja), mindent osszevetve jo napom volt a szokasos kis stresszel, ugralassal, neha unalommal, masok olyan elmekedeseinek meghallgatasaval amihez semmi kozom, es nem is erdekel. Neha odafigyelek, van ugy is hogy van kedvem meghallgatni oket. Neha meg velemenyt is mondok. De neha zavar, s olyankor nagyon zavar. Fokepp amikor beall az a nagyritka CSEND, amikor lehet nyugodtan ulni, cigire gyujtani, egy kicsit ugy el lenni magunkkal, ez esetben en sajat magammal... s akkor egyszer csak "bzzzzzzzzzzzz" meg kell hallgassam h X elmeseli, hogy Olaszorszagban egy vendegloben olyan tiszta, meg fenyes az asztal lapja, hogy az ember latja magat benne, akar a tukorben. Nahh "give me a break". De a "minden rosszban van egy jo" torvenye, vagy mittudomen, tetele alapjan ez esetben most az a jo, hogy azonkivul, hogy kit erdekel ez a marhasag az olasz asztalokkal, meg legalabb okorul is volt megfogalmazva (inkabb hatokorul) : "olyan az asztal, hogy latod magad benne, mint a tukor". Szoval visszaterve, hogy ebben mi a jo? Hat esetleg az, hogy megmozgathatja az ember fantaziajat, hogy az a bizonyos tukor meglatja azt a bizonyos asztalt, s egybol elkapja a sarga irigyseg, merthogy az ember obenne kene lassa magat, nem az asztalban, s akkor hogy jon ide ez a barom negylabu izomhatu kocsog, es elveszi tole a bizniszt. Ha mar ugyis gazdasagi valsag van.
Ennyi a jo az egeszben, ha az embert nem hagyjak nyugton. Maskepp szar.

Nincsenek megjegyzések: